Ugrás a tartalomra

az apák együttes 2020-ben alakult felvidéki és anyaországi zenészekből: vontszemű miklós zongorán, tóth balázs szaxofonon, szigeti dezső gitáron, valastyán tamás ütőhangszereken, köpöncei dániel basszusgitáron, belkovics istván énekével, menyhárt józsef pedig énekes gitárosként teszi teljessé az együttes hangzását. kezdetben más előadók feldolgozásait játszottuk, illetve gyakorta léptünk fel a kicsi hang verséneklő együttes vendég- és kísérőzenekaraként.

 

a parttalan a bemutatkozó albumunk: fogadják, fogadjátok szeretettel!

szövegkönyv

a reggeled már úgy ébreszt fel, hogy nem vagy húsz, s már nem vagy negyven:

és mégis felket a nap...

már van bűnöd, és van erényed...  nem tőled gyúlnak a fények...

az lehetsz már, aki vagy.

 

voltunk fenn és nagyon feljebb... aztán lenn, sőt annál lejjebb:

ha ássuk, csak mélyül a kút...

nem kell hinni minden szónak – nem te vagy a mentőcsónak! –

jobbra és balra is, fel is és le is visz út!

 

a reggeled már úgy ébreszt fel, hogy ember lehetsz... megint ember...

önmagad, s nem valaki más.

a háborúnak lehet vége – megköthető a különbéke...

szembenézés: nem futás.

 

szeretnénk a napra jutni: labdába, s nem egymásba rúgni...

a kő marad, elfut a víz...

ne válogass módszerekbe’, ne kapaszkodj pótszerekbe:

nyisd ki a szemedet, nyisd ki a szíved és bízz!

 

elestél? állj fel megint!

reméltél? remélj megint!

csináld a szíved szerint!

nem baj, ha más ránk legyint...

 

a reggeled már úgy ébreszt fel, hogy az életedben nem tévedsz el:

de szív is kell ahhoz, hogy láss...

told félre a napi sajtót, a gyűlöletnek ne nyiss ajtót:

az ördög gyakran idéz szentírást...

 

mert van hazugság, s vannak tények... van árnyék is, vannak fények:

a pálya néha kemény...

van példád a gyalázatra... de esély is az alázatra:

istennek tenyerén – egyes szám, első személy...

 

a reggeled már úgy ébreszt fel, hogy itt vagy: mellettem fekszel...

teveled kelt fel a nap...

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

parttalan.

megint szembe fúj a szél…

hasztalan

kérdem, hallgat, nem beszél…

istenem

újra csended jut nekem…

énnekem

nincs csak ez az életem…

 

harctalan

a fegyvert letettem rég.

önmagam

voltam főleg az ellenség…

megmutat

(az) élet kínál száz esélyt:

kiutat

mindig fentről kapsz, ne félj!


 

páratlan

esély volt megannyi már…

váratlan

köszönt be télvízkor a nyár…

pártalan

egyedül ellepett a sár…

varratlan

köpenye rám terítve száll…

 

parttalan.

mindig szembe fúj a szél…

hasztalan

kérdem, hallgat, nem beszél…

istenem

csended annyit súg nekem…

énnekem

újra van már életem…

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

volt egy nyári délután, mikor elbúcsúztál,

igen, emlékszem még

már elillan az a perc, mert ma újra te ölelsz

erre vártam rég

 

hajad a párnán, éber álom,

érintésed felemel

ez az érzés, a boldogságom,

soha nem múlhat el

 

még marad-e pár boldog éjjel?

mondd, lehet egy élet is talán?

mert ha átkarolsz, ha maradnánk kéz a kézben,

újra szólhatna a dal ezen a félrehangolt, régi zongorán

 

pár szürke hétköznap után, nehéz szólni is, ha már

beborult ránk az ég

vár kitárva két kezed, pihekönnyűvé teszed,

nekem ennyi elég


nem akarom, hogy véget érjen

félek, messzire szállsz

de ha mellettem alszol, érzem,

(hogy) hozzám hazatalálsz

 

még marad-e pár boldog éjjel?

mondd, lehet egy élet is talán?

mert ha átkarolsz, ha maradnánk kéz a kézben,

újra szólhatna a dal ezen a félrehangolt, régi zongorán

 

nézd, ragyog a fény a sűrű éjben

kék sugara bontja hajnalát

vele szárnyalunk, hogy a holnap együtt érjen

nekünk énekli a Hold azt az elfelejtett, féltett dallamát

 

még marad-e pár boldog éjjel?

mondd, lehet egy élet is talán?

mert ha átkarolsz, ha maradnánk kéz a kézben,

újra szólhatna a dal ezen az újrahangolt, régi zongorán

Zene: vontszemű miklós – tóth balázs / Szöveg: vida-veres imola

hideg az este

csillagok égnek

fogjunk hát neki

a tűz őrzésének

 

csillagok hullnak

gyöngyök gurulnak

disznók közé

a sárba hullnak

 

fogjad a kezem

szoríts keményen

őrizd a tüzet

legyél reményem

 

nem nagy dolgokban

a kicsiben hűen

tartsál meg engem

égve a tűzben…

 

adjad hát tovább

mit reád hagytak

nyelvet és szívet

adjál fiadnak

 

fogjad a kezem

szoríts keményen

őrizd a tüzet

legyél reményem

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

(v)érző férfiak

 

érző férfiak

rossz apák, jó fiak…

de sírni nem szabad,

a könny, az nem szalad

végig, végig az arcon…

ez hát, ez az én harcom!

 

csatáid már te nyered,

viszket a tenyered…

az álmaid temeted

születik pár gyereked:

kölykök végig gangon…

én meg kevesebbet alszom.

 

így megy ez.

csak azt ne hidd, hogy nálunk más lesz…

így megy ez.

egyszer ad… máskor elvesz…

így megy ez.

meg ne kérdezd, mennyi van még…

így megy ez.

hullámvasút. nincs rajta fék…

nincs rajta fék…

nincs rajta fék…

 

a helyedet még keresed,

tolod a szekeret.

oltárhoz vezeted…

ennyi csak a szereped.

felnőtt… felnőtt a lányom…

van még van, van még pár álmom?

 

orvosod tegezed,

a bogyókat beszeded.

unokád ott szalad;

már sírni is szabad…

nyugodtan, nyugodtan alszom.

s közben már ráncos az arcom.

 

így megy ez.

csak azt ne hidd, hogy nálad más lesz…

így megy ez.

egyszer ad… és máskor elvesz…

így megy ez.

az élet, mint egy örök bazár:

így megy ez.

egyszer nyitva – aztán bezár.

így megy ez.

csak azt ne hidd, hogy nálunk más lesz…

így megy ez.

egyszer ad… máskor elvesz…

 

így megy ez.

meg ne kérdezd, mennyi van még…

így megy ez.

hullámvasút. nincs rajta fék…

nincs rajta fék…

így megy ez.

meg ne kérdezd, mennyi van még…

így megy ez.

hullámvasút. nincs rajta fék…

nincs rajta fék…

nincs rajta fék…

 

a fejed leszeged.

a bajt már nem keresed.

a mérged lenyeled.

asszonyod szereted:

vár rád, tiéd a szíve…

fenn van a pont az i re.

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

Nézd csak, ő volt az én apám

Tudtad hogy számit rád

Tudtam, hogy számít rám

 

Nézd csak, egy jó és egy tiszta hang

Amig ő énekelt, addig én játszottam

 

Oh énekelj, hadd halljam, milyen jó

Oh beszélj még, hadd halljam milyen jó

 

úgy kérlek ölelj át, még egyszer az életben

úgy érezném, úgy szeretném....

úgy kérlek búj hozzám még egyszer az életben

úgy érezném, úgy szeretném ( mégy egyszer)

 

Stefi, és itt van egy csodás hang, mintha csak őt látnám, mintha csak hallanám

Berni, micsoda vad szempár, egy izmos láb, mintha csak őt látnám, jobban és jobban

 

Oh énekelj, hadd halljam, milyen jó

Oh beszélj még, hadd halljam milyen jó

 

úgy kérlek ölelj át, még egyszer az életben

úgy érezném, úgy élvezném

úgy kérlek búj hozzám még egyszer az életben

úgy érezném, úgy élvezném mégy egyszer

 

De most már elmentél, itt hagytál pár éve,

így hát mi emlékszünk, bennünk élsz örökre

Zene: walter orange – dennis lambert – franne golde / Szöveg: belkovics istván

„ne cipeld a terhet. ha valamit nem tudsz felemelni, azt legyen erőd lent hagyni.” (pilát gábor)

 

hagyd az esőt esni,

úgysem tehetsz mást!

a kevesebb néha több:

ne kérj ráadást…


 

állj ki szépen a sorból,

ne tölts minden borból:

engedd megtörténni a változást!


 

ne fus fejjel a falnak:

a fal az keményebb – lásd!

ne akarj mindent magadnak:

engedj élni mást!


 

állj ki szépen a sorból,

égig érj fel a porból!

magadban keresd meg a változást!


 

van, hogy nyúznak az évek…

van, hogy rogynak a térdek…

és van, hogy roppan a vállad,

de a megoldás ott van, nálad!

 

van, hogy fogynak a tervek…

van, hogy kopnak az elvek…

és van, hogy biccen a lábad,

de a megoldás ott van, nálad!


 

hát hagyjad esni az esőt,

csinálj inkább mást:

becsüld meg jobban a nőt,

hiszen ő melletted a társ!


 

állj ki szépen a sorból,

halld ki minden korból,

hogy mindig te magad vagy a változás!

 

van, hogy nyúznak az évek…

van, hogy rogynak a térdek…

és van, hogy roppan a vállad,

de a megoldás ott van, nálad!

 

van, hogy fogynak a tervek…

van, hogy kopnak az elvek…

és van, hogy biccen a lábad,

de a megoldás ott van, nálad!

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

„ne dühöngj, hogy megöregedtél, van akinek ez sem sikerül. (g.b. shaw)

 

az én apám hétköznapi hős.

más nem győzte le, csak a pia.

húszévesen volt már katona, s nős…

lett egy lánya, s három fia…


 

az én apám egy csodacsatár,

bár ritkán volt nála a labda…

a kispályán, tudod, kicsit szűk a határ:

a gólpaszt inkább haza adta…


 

az én apám már ráncos és ősz:

útjain jár már a fia…

megérted, lassan, amíg felnősz…

majd csendesen elköszön: szia!


 

a volánt tekerve, ha a kanyart lenyesed,

vagy skywalkerként míg az erőt keresed,

fentről figyel, vagy oldalról néz…

vezeti a kezed az apai kéz…

 

az ítélet örökre kimondva rád:

tudod jól fiam, én vagyok az apád…

mosolyog néha, titkon büszke rád..

(csináld jól fiam, én vagyok az apád…)

 

az én apám már ráncos és ősz:

útjain jár már a fia…

megérted, lassan, amíg felnősz…

majd csendesen elköszön: szia!

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

a szent györgy-templom órája pont felé kettőt mutat…

éjjel van. a sötét most a fény után kutat.

a pőre nyárnak forró testén csillag a ruha;

nem mozdul: szótlan figyelve áll a kék duna.

 

mély a csend. ám egyszerre csak lépés koppan(ik):

csendesen, mint régi emlék, egy alak érkezik.

hangszertok a kezében, (övén) kulcsa csörrenik…

(lehet, hogy a tokban hozza az éjszaka fényeit?)

 

a baťa előtt megáll kicsit: a gitár balra húz.

a zenesuli már máshol áll… (… s a klasszikus nem blues…)

a zene szent, a zene hű: mély misztérium!

(jobbfelől ráköszön a parasztminisztérium.)

 

londontól el budapestig alig száz lépés.

a grappát örökké gyurika méri: ez nem is kérdés…

(de) most dolga van, most menni kell: ez nem demokrácia

a szökőkútnál táncra várja a három grácia

 

a gitárhúron dal zendül és táncra kelnek ők:

a szökőkútban vízben álló karcsú testű nők…

lehullnak a ruhák mind: nincsen semmi máz…

nagyot sóhajt, és szerelmesen néz a kultúrház

 

és táncolnak is mind a lányok

a szívük gyorsan ver…

tündéreknek muzsikál

imi, az ember.

 

vetkőzzünk mind meztelenre

nincsen semmi gond

a világ szép, az ember jó:

bár kicsikét bolond…

 

és táncolnak is mind a lányok

a szívük gyorsan ver…

tündéreknek muzsikál

imi, az ember.

 

vetkőzzünk mind meztelenre

nincsen semmi gond

a világ szép, az ember jó:

bárki bármit mond…

 

és jön a hajnal, reggel lesz:

véget ér a dal.

és van, hogy az ember tovább él, még ha közben meg is hal…

és nem bírjuk kitörölni a telefonszámait…

csak dúdolgatjuk magunkban az éjszaka fényeit.

 


van, ami már nem változik, hiába kardozom:

ezzel a dallal magamnak is régen tartozom…

nem kaptunk el, barátom: felfelé zuhantál…

jó lenne, ha szívünkben még sokáig maradnál…

 


és táncolnak is mind a lányok

a szívük gyorsan ver…

tündéreknek muzsikál

imi, az ember.

 

vetkőzzünk mind meztelenre

nincsen semmi gond

a világ szép, az ember jó:

bár kicsikét bolond…

 

és táncolnak is mind a lányok

a szívük gyorsan ver…

tündéreknek muzsikál

imi, az ember.

 

vetkőzzünk mind meztelenre

nincsen semmi gond

a világ szép, az ember jó:

bárki bármit mond…

 

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

az ördögtől egy fokkal szebb vagy…

és kopik rólad már a sárm…

füstös hang, éjsötét szemek…

minden nő csak terád vár:


 

béla!

a te időd lejárt… béla!

csak ne játszd a királyt! béla!

a hajad csak a zselétől tapad…


 

mit mondhatnék? kicsit kínos

ahogy adod itt a hőst…

ne fáradj! már rég lejárt lemez:

tudod, láttam én is nőst…


 

béla!

már jönnek a kilók… béla!

a lóláb itt kilóg. béla!

lóg a háj, s ez rajtad rég nem báj…


 

tudom reggel eltűnsz gyorsan

mint palackból a dzsinn…

de tudod mit? legyen egy jó napunk:

hol egy pohár? proszit! csin-csin!


 

béla!

még te vagy a király… béla!

rég volt, hogy felállt, béla,

a hajad nem a zselétől tapad…


 

béla!

a te időd lejárt! béla!

szépen lóg, nem áll, béla,

a hajad csak a zselétől tapad…

Zene: eric patrick clapton – jim gordon / Szöveg: menyhárt józsef

nincsen nap, és nincsen hold,

nincsen fény… itt minden holt…

minden sűrű sötétség:

nincsen nap, és nincsen fény…

azóta, hogy elmentél.

vajon hová tűntél el?

mennyi mindent tűrtél el?

az öröm is messze jár…

ez a ház nem otthon már:

azóta, hogy elmentél…


 

és tudom, tudom, tudom, tudom

tudom, tudom, tudom, tudom, tudom

tudom, tudom, tudom, tudom, tudom

tudom, tudom, tudom, tudom, tudom

tudom, tudom, tudom, tudom, tudom...


 

és nincsen nap, és nincsen fény…

minden sűrű sötétség…

minden öröm messze jár:

ez a ház nem otthon már…

azóta, hogy elmentél…


 

amióta elmentél…

amióta elmentél…

..mikor tőlem elmentél

Zene: bill withers / Szöveg: menyhárt józsef

zakatol ma a reggel

lassan ébredek fel

de talán a világban

valaki épp most alszik el

 

a tejút nagyot ásít

horizontba merül

és a nagy feketébe

sok színes kondenzcsík vegyül

 

a hajnal kísér

így elkerüljük a hangzavart

ő az útitárs,

aki ébren tart

 

mert ez a nap attól szép

hogy egybeolvad a kép

ki ma vagyok,

s az, aki voltam rég

és hogyha nincs is rá szó

mégsem illúzió

hogy ami volt

az csakis így volt jó

 

üres utcai álmok

neonszínű mesék

alagúti megállók

tovarobog a messzeség

 

ahogy ébred a város

vele lüktet a szív

s ahogy üt, kitalálom:

valami új kalandra hív

 

a hajnal kísér

így elkerüljük a hangzavart

ő az útitárs,

aki ébren tart

 

mert ez a nap attól szép

hogy egybeolvad a kép

ki ma vagyok,

s az, aki voltam rég

és hogyha nincs is rá szó

mégsem illúzió

hogy ami volt

az csakis így volt jó

Zene: vontszemű miklós – tóth balázs / Szöveg: vida-veres imola

mi mindig jobban didergünk, mint amennyire fázunk...

búvunk magunkba, mély a csigaházunk...

emeld fel a fejed: itt van a helyed!

egy az utunk: összefogunk!


 

mér' mindig mások mondják meg,

hogyan kell itt élned...

apáid földjén miért is kell félned...?

már nincs hova hátrálni…

már nincs hova átállni!

(már) nem nyafogunk! összefogunk!


 

nem tudhatom, hogy mit jelent

másnak e tájék idebent...?

ím itt e föld, erdő folyó...

jól csak szívvel látható!


 

ha gépen szállsz fölibe,

vagy csak az érdek köt ide:

térkép e táj...

de minekünk itt van mindenünk!


 

azt mondom: figyelj barátom, figyelj oda jobban!

mér' mások mondják meg, hogy mi az ami jól van?

kezedben a jövő: szívedben az erő!

megmaradunk: mert összefogunk!


 

nem tudhatom, (hogy) mit jelent

másnak e tájék idebent...?

ím itt e föld, erdő folyó...

...jól csak a szívvel látható...


 

ha gépen szállsz fölibe,

vagy csak az érdek köt ide:

térkép e táj...


 

de minekünk itt van mindenünk!


 

mi föntről csak, gyárüzem

az bakterház, és neked üzen...

és ott a kő... s az iskola...

régi szerelmek lábnyoma...


 

nem tudhatom, (neked) mit jelent...

nekem múltat, jövőt, jelent!

ím itt e föld, erdő folyó...

...jól csak a szívvel látható!

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

én nem tudom, ki ő, de jó nagyon…

túl az időn. és túl a szavakon.

a vizek tükrén arca felragyog,

és tőle gyúlnak fényre csillagok.


 

én nem tudom, ki ő, de tart nagyon…

akkor is hű hozzám, ha elhagyom.

ha engedem, ő bennem az erő,

lábam alatt a füves legelő…


 

én nem tudom, ki ő, de vérezem,

ha nélküle telik az életem…

kenyerem bú, a bánat borogat,

és töltök hozzá bűnrossz borokat…


 

én nem tudom, ki ő, de felemel,

megtart és véd a kegyelem…

egyszer majd, tudom, szemtől szembe néz:

csak azt remélem, nem lesz túl nehéz…

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

mint játékban, ha bábuiddal lépsz:

minden mozdulatból látszik, hogyan élsz...

látni, mitől és mennyire félsz,

hogy csatázik benned szív s az ész...


 

ha gyalog vagy, és magad elől futsz:

előbb-utóbb lovak alá buksz...

de ha nem szaladsz el sok bástya ledűl,

s a meztelen király is menekül...


 

s ha magadat vezérnek gondolod,

a hatalmat magadra gombolod –

csak utólag látsz abba bele,

hogy utoléri vezért a csele...


 

a játékban, hol bábuként is lépsz,

ha a szűk ösvényről a széles útra térsz:

önmagadat sakkban tarthatod,

de a mattot végül az időtől kapod...


 

sakk... s a legvégén matt...

sakk... s a legvégén matt...

 

Zene: menyhárt józsef / Szöveg: menyhárt józsef

videók

Támogatóink

Neilinger András